Testvérvárosok

Marcelháza
(Marcelová)

Községi Hivatal Marcelháza


Szabadság tér 1199, 946 32 Marcelháza

Polgármester: Mgr. Keszeg Béla

Email:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Tel.: 421-35-8898301, 421-35-7798583

Marcelháza község a Duna menti síkságon fekszik, Komáromtól 17 km-re északkeleti irányban. 1942-ben keletkezett Marcelháza és Kurtakeszi egyesüléséből. Kérem engedjék meg, hogy röviden ismertessem a község múltját.

Marcelháza – Zsitvamenti magyar kisközség – határa már a régmúlt időkben is lakott volt, a régészeti kutatás feltárt itt északpannon sírokat, a népvándorlás idejéből s a honfoglalás korából származó csontleletes sírhelyeket.

A szájhagyomány szerint 2 testvér jött e földre, az egyiküket Marcinak hívták, juhász volt, s az ő háza közé épült a falu. A községek 1353-ban említik először Nagkezen néven. 1429-ben említik itt először a Pozsárokat, s a család hűséges szolgálataiért Mátyás királytól is új adománylevelet kap a birtokra.

A török háborúk idején csaknem teljesen kipusztult a falu. Az elhagyatott községet a Pálffyak szerezték meg és bátorkeszi uradalmukhoz csatolták. A Pálffyak itt alapították meg nevezetes juhtenyészetüket, az itteni uradalomban hozták létre likőrkészítő manufaktúrájukat.

Kurtakeszit – először 1256-ban említik, amikor IV. Béla Kezu földjét Sefrid várispánnak adományozta. A falu a szolgagyőri, a banai, később a komáromi várhoz tartozott. 1349-ben Kurtakeszi Lőrinccel találkoztunk, s ettől kezdve ez a családnév mind sűrűbben fordul elő. Ebben az időben a földbirtokosok közé tartoznak a Baranyayak, akik 1377-ben új adománylevelet szereztek a községre, de rajtuk kívül más földesurai is voltak a falunak. A török világban elpusztult a falu, az összeírók csak 6 lakható házat találtak, s ekkortájt Zsitvakeszi néven említik. 1699-ben ismét a Bodorfalvi Baranyayak kapják adományba, de voltak itt más birtokosok is, de rövid időn belül a Baranyayak lettek a falu kizárólagos urai. Volt itt két kúriájuk is, a felső kastélyt Baranyai József építette, az alsó kúriát Baranyai János lovassági tábornok, aki fogadta itt Mária Teréziát is. Az alsó kúriát 1945 után fokozatosan lebontották, most házak állnak a helyén, a felső kastély egy része felújítva vállalkozást szolgál. Az 1920-as évek első felében a háborúk mellett a természeti csapások a Duna és a Zsitva áradása, tűzvész is gyakran sújtotta a mezőgazdasággal foglalkozó falusiak életét.

A község az 1920. június 4-én megkötött békediktátum értelmében a Csehszlovák Köztársaság része lett, 1938-45 között (1938. november 6-tól) Kurtakeszi és Marcelháza Magyarországhoz tartozott. Eközben a 2 község 1942-ben egyesült Marcelkeszi néven, később Marcelháza lett a neve.

1949-ben megalapították a helyi mezőgazdasági szövetkezetet. Ezután rohamosan változott a falu arculata. Új utcák nyíltak, új házak épültek, megépült az iskola, kultúrház, futballstadion, több üzlet, a parkban óvodát építettek. A Pálffy- major helyén jött létre a község új központja. 1995-ben új épületszárny készült az iskolához, az elmúlt években új külsőt kapott a kultúrház, megépült a szennyvíz-tisztító, a múlt évben pedig 14 lakás.

Kurtakeszi mindig katolikus falu volt. A Keresztelő Szent Jánosról elnevezett római katolikus templom eredetileg gótikus stílusban épült, az 1731-es földrengés azonban erősen megrongálta. A régi falmaradványokon építették újjá. A torony csak később épült hozzá. A baptista imaház az 1952-62-es években épült. Kurtakeszin és Marcelházán is több kisebb szakrális emlék található, főleg a temetőkertekben és utak mentén található keresztek. A templomok kertjében állnak a világháborúk áldozatainak emlékművei. A falu szélén 1764-ből származó barokk Immaculata-szobor áll, a Perjés nevű falurészen pedig Szent Annát és Száz Máriát ábrázoló szoborcsoport. Mindkét temetőben kopjafát állítottak, az alapiskola parkja mellett áll Baróti Szabó Dávid gipsz mellszobra. A honfoglalás 1100. évfordulójára egy kő lett állítva az egyik kurtakeszi parkban, melynek alakja Magyarország alakjához hasonlít. Innen nem messze avatták fel a „Keszi parkot”, ahol szikladarabok jelképezik a Keszi nevű településeket.

1993-tól községünk lakói szlovák állampolgárként élik mindennapi életüket. A szövetkezet megszűnt, így sok ember munka nélkül maradt. A gazdák, földtulajdonosok visszaigényelhették földjeiket. A faluban sok üzlet nyílt, melyek magántulajdont képeznek. Községünknek jelenleg 3800 lakosa van, 90 %-uk magyar nemzetiségűnek vallja magát. Falunkban aktívan tevékenykednek a szervezetek: Csemadok, Horgászszövetség, Sportszövetség, Vadásztársaság, Nyugdíjasok helyi alapszervezete, Cserkészek...

2 óvodája és 2 iskolája van a falunak. A szlovák iskolát 150 tanuló látogatja, a szomszéd falvakból is vannak tanulóik. A marcelházi Magyar Tanítási Nyelvű AI-nak 354 tanulója van, évfolyamonként 2 osztályban tanítunk.

Résztvevői vagyunk sok versenynek, s a kulturális eseményeknek. Jó a kapcsolat az iskolák, az egyházak, szervezetek és önkormányzat között. A magyar alapiskola több éve testvéri kapcsolatot tart a badacsonytomaji Tatay Sándor Általános Iskolával, közös programokat szervezünk, így a sítúra, nyári tábor résztvevői vagyunk a Tatay napoknak, az itteni kollégák és tanulók pedig a Gyermeknapnak. Örülünk, hogy ez a barátság kialakult.

Hisz „a barátság varázslatos titkokat rejt, ha van erőnk megőrizni”. Bízom benne, hogy az iskolák, s a községek közti barátság is hosszú életű lesz, s lesz erőnk e barátságot megtartani, ápolni.

Gál Angelika

Czempin


Czepin várossal kötött testvérvárosi megállapodást.